Ma is láttam. Ott ment el előttem, és rám nézett. De most komolyan, a két szemembe. Mosolygott, és biccentett is, majd eltűnt a barátnője vékonyka kezeinek ölelésében. De akkor is, rámnézett. Azzal a két kék csodával, melyek lassan már két éve tartják fogságban rakoncátlan szívemet. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit fog nekem jelenteni. Ő, a PunkKakasKing. Akit nem érdekelnek mások véleményei, leül a földre, és onnan szemléli a világot szakadt farmerjében, kockás baseball sapkája árnyékában. Akkor nem bírtam. Fellengzősnek, beszólogatósnak, és legfőképpen tahónak tűnt. De aztán egy ölelés mindent megváltoztatott. Utána kezdtünk el barátkozni. Több időt tölteni egymással. S mikor összejött a legjobb barátnőmmel, fontosabb lettem neki, mint bárki más. Bár akkor még fel sem fogtam. Az első csókja is csak gyerekes hülyeségnek tűnt. De aztán jött a szőke herceg, s az ő ajkai döbbentettek rá, mekkora balek vagyok. Beleszerettem a legjobb barátnőm pasijába... de ez más téma. Most túl önzőnek érzem magam ahhoz, hogy őt sajnáljam. Most rajtam van a hangsúly. Szóval: Keservesen telt az idő, látva hogy szenvednek egymás nélkül, de együtt sem túl rózsás a helyzet, de a legjobban mégis az zavart, hogy ha más után nézne, én akkor is csak egy csaj lennék. Nem A csaj, hanem csak egy csaj. Aztán ők végleg szét mentek, barátnőm elköltözött, szőkehercegem elhagyott, s Ő is kilépett az életemből. Azóta csak látom őt, de nem beszélünk. Egy mosolyban kifújt az összes társalgásunk. De a szívem mindig hevesebben dobog ilyenkor. Sokan mondták már, hogy miért nem beszélek vele, mármint kettőnkről, ha vannak olyan megmozdulásai, melyek egy jövőbeli kapcsolatról árulkodnak. Azonban nekem jó így, plátói képpen. Mert nekem elég a remény, hogy talán, egyszer, még lehet belőlünk valami. S összetörnék ha tudnám, hogy neki örökre csak egy csaj maradok. Ezért is jó, hogy ma láttam őt, és a görbületet az ajkain, de mégis a barátnője zárta ölelésbe. Így tudom, hogy még nincs minden veszve, de ez még a jövő titka. S annak is örültem, hogy két kar ekkor kulcsolódott össze a hasamon, s forró ajkak söpörtek végig a nyakamon. Nem várok rá, ezsem ágában sincs. Viszont az érzéseim függetlenek az evilági történésektől. Így hát inkább megfordultam, s egy olyan pasi ajkait vettem birtokba, aki szeret. S én is szeretem, attól függetlenül, hogy Rá mindig emlékezni fogok, s egy szaváért bármit feladnék.