- Jaj Bill!! Ne csináld már!!- szólt rá ikre a tüsi hajú fiúra.

- Mit??- kérdezett vissza érdeklődve a tükör elől a fiú.

- Hogy-hogy mit??- majd odament mellé a raszta, és kiparodizálta. Felvett egy pólót, és megnézegette magát a tükörben.- Na?? Szerinted jól ál?? Nem, ez még sem jó!!- dobta le és felvett egy másikat.- Na és ez?? Nem… ez túl… Áhh!!- hajította be a sarokba a ruhadarabot, majd ikre felé fordult.- Olyan vagy, mint egy kislány!! Szerintem Gitty sem gondolkodik ennyit, mit vegyen fel!!

- De hát… amióta csak híresek vagyunk, egy lányt sem sikerült elhívnom randira, és nagyon félek, hogy ezt elszúrom!!- fordult vissza a tükör elé, és felvette a kezében lévő ruhadarabot.- Minden lány, aki kint van a koncerteken, csak a hírnevem miatt akar velem összejönni!!- magyarázza, közben öltözködik.- De Gitty más!! Ő nem ezek miatt akar velem eljönni ma este vacsorázni, hanem ő meg akar ismerni!! Tudod milyen, hisz te is ismered!!- nézett a sminkasztal elől a még mindig a tükör előtt álló rasztára.

- Igen, Gitty az tényleg más!! Emlékszel amikor…- és vidám sztorizgatásba kezdtek, a régi szép időkről, amikor még nem voltak híresek, még otthon éltek, és Gitty és Andreas volt a legjobb barátjuk, akik az idő múlásával leváltak róluk, és már csak szép emlékek… vagy ez most megváltozik??

Egy másik házban, hasonló beszélgetés folyt.

- Jaj Gitty!! Hányszor öltözöl még át??- nézte az ágyról húgát egy tejfel szőke srác.

- Szerinted ez tetszeni fog Billnek??- pózolt az előbb felvett ruhadarabban.

- Neki még akkor is tetszenél, ha egyszál melegítőben mennél!! Tudod, hogy nem a külsőségekre megy!!- nézett végig a tükör előtt álló lányon.

- Tudom…- pillantott vissza a tükörbe.- Szerinted ő is ennyit kínlódik a tükör előtt??- fordult vigyorogva a srácra.

- Szerintem Tomot már rég kiakasztotta… emlékszel mikor…- és ők is vígan beszélgettek az elmúlt időkről, remélve, hogy azokat még vissza lehet hozni. Bár elég nehéz lesz, ha Billék ilyen híresek… De talán még nem késő…

1 órával később:

- Gitty!! Megjött a lovagod!!- kiáltott fel Andreas nevetve az emeletre.

- Jövök már!!- lépkedett le a lány teljes harci díszben, és amikor meglátta a fiúk szemét, nyugtázta magában, hogy elérte a megfelelő hatást. Bill is teljesen harci díszben állt az ajtó előtt, és onnan figyelte a lányt. Gitty amint leért, és megállt Bill előtt, kissé elpirult. A fiú ezt látva megkérdezte:

- Indulhatunk??- mivel a válasz nem lehetett nemleges, így Gitty egy alig hallható igennel válaszolt, és már el is indultak a ház előtt parkoló BMW felé. Bill úriember módjára kinyitotta, majd becsukta a lány után az ajtót, majd a kocsit megkerülve ő is beszállt. Minden olyan volt, mint a mesében, csak nem szőke herceggel, és nem hintóval, hanem egy fekete herceggel, és egy kényelmes BMW-vel. Út közben alig szóltak egymáshoz, mindketten túl izgatottak voltak a beszédhez. Bill néha a lányra pillantott, aki érdeklődve nézelődött ki az ablakon. Ezen minden egyes alkalommal elmosolyodott. Amint odaértek, parkolót keresett, majd mielőtt Gitty nyithatta volna az ajtót, már ott is termett. Remélte, hogy ezt az estét nem szúrja el… oly sok idő után, végre randizhat, és végre azzal, akit tényleg kedvel. És nem kell attól tartania egy újabb csalódástól. Az ajtó biztonságba helyezése után, átkarolta Gitty és az ő kezét, és úgy indult meg a part menti étterem felé. Gitty végig futtatta tekintetét a vízen, és boldogan vette tudomásul: Ő a világ egyik legszerencsésebb lánya, most!! Nem csak azért, mert Billel van, akibe már oly rég beleszeretett, hanem azért is, mert talán ezzel végre rendeződik a múlt. Végre minden olyan lesz, mint a Tokio Hotel előtt. Tom és Andreas megint számolgatják a csajokat, és vidáman csevegnek, az elmúlt este izgalmairól. Bill és ő pedig… vidáman üldögélnek majd a kertben, beszélgetve a legújabb ihletekről, számokról és fejleményekről. De nagyon hiányzik ez már neki. A régi szép idők!! Hirtelen jóleső borzongás futott végig a lányon, és ezt Bill is érezte.

- Fázol??- kérdezte a lányra pillantva.

- Egy kicsit!!- válaszolt, pedig nem is fázott. Kellemes szélcsendes idő volt, az égen egy felhő sem mutatkozott.

- Akkor menjünk be!!- vette gyorsabbra a lépteit Bill, majd Gittyt előre engedve mentek be a hangulatos kis étterembe.- Jó estét!! Asztalt foglaltattam Bill Kaulitz névre!!- állt a portás elé Bill. Gitty feszengve érezte magát. Még sosem volt így étteremben, főleg nem úgy, hogy előre le volt foglalva az asztalt. Nem tudta, itt hogy kell viselkedni… nincs hozzászokva az ilyen úri dolgokhoz. De követte Billt az asztalhoz. A fiú nagyon boldog volt. Eddig minden úgy alakult, ahogy eltervezte, és úgy néz ki Gittynek is tetszik. Csak ne szúrjon el semmit!! Csak ne szúrjon el!!- rendült meg egy kicsit az önbizalma, de a lány sugárzó arcát látva minden kételye elszállt.

Andreas a Tv-t bámulta, de lélekben nem ott volt. Mennyiszer elképzelte már ezt az estét. Bill és Gitty vidáman hagyják el ezt a házat, ő pedig itt marad Tommal… De hát nem így lett. Tom nem volt ott, és nem adta semmilyen jelét annak, hogy jönni szándékozik. Kikapcsolta a Tv-t, és felfelé indult a szobájába, de akkor csengettek. Először nem hitt a fülének, úgy gondolta képzelődik, de az ajtóban álló valaki nem adta fel, újra csengetett. Andy megindult az ajtó felé, majd amikor kinyitotta nem várt meglepetésbe ütközött.

- Hát te??- kérdezte nem éppen kedvesen.

- Öhm… gondoltam meglátogatlak, olyan régen beszélgettünk már…- válaszolta tőle nem megszokott feszengéssel Tom.

- Ez nem rajtam múlt…- tárta ki az ajtót még jobban Andy, hogy a fiú elférjen mellette. Tom először értetlenül nézett a srácra, majd belépkedett mellette. Most lehet, hogy egy kínos beszélgetésben lesz része, de legalább nem az ajtóban kell megbeszélniük. Andreas becsukta az ajtót, majd a rasztás után ment.

- Kérsz valamit inni??- indult meg a konyha felé.

- Nem köszönöm!!- Andy megtorpant, majd a padlót fürkésző srác felé fordult.- Tudod… már számtalanszor elképzeltem, hogy mi lesz, ha Bill és Gitty…- nézett fel Tom.- és mindig arra jutottam, hogy mi ketten itt fogunk ülni, és azon fogunk gondolkodni, mikor csókolják meg végre egymást!!- vigyorodott el a raszta.

- Ez nekem is eszembe jutott…- válaszolt komoran Andy, majd elvigyorodott.- Bár ahogy az öcsédet ismerem, csak akkor, ha hazahozza Gittyt!!

- Hát igen… nem olyan, mint én!!- szabadult fel egy kicsit a raszta.

- Nem is engedném a kezeid közé a húgomat!!- nevetett a szőke, majd odalépett Tom elé, és keze nyújtott. Tom nem teketóriázott sokat, belecsapta a kezét a másikéba, majd megölelték egymást.

- Hiányoztál haver!!- szorította magához a srácot.

- Te is nekem!!- majd gyorsan elengedték egymást, mintha nem történt volna semmi.

- De érzelgős lett valaki!!- nézett vigyorogva a raszta.

- Te sem vagy jobb!!- törtek ki nevetésben, majd boldogan mesélték el egymásnak, mi történt velük mostanában… volt mit bepótoliuk.

A vacsora végeztével Gittyék még sétálgattak egy kicsit a parton. Volt mit megbeszélniük a vacsora alatt, és meglehetősen jól érezték magukat. Bill úgy érezte, ha eddig nem csinált semmit, most már nem lehet baj. Gitty viszont még mindig feszengett egy kicsit. Eddig minden rendben volt, de elkerülhetetlen a csók a randi végén. Mindig így képzelte el, az egész estét, Billel. De a csóktól mindig is félt. Mi van, ha nem jól csókol?? Ha elszúrja, vagy meggondolja magát közvetlen a csók előtt?? Akkor mit fog gondolni Bill?? Ezekkel, a gondolatokkal rúgta a part finom homokját. Szépen csendben sétáltak egymás mellett. Nem volt szükség szavakra, és nem is tudtak volna mit mondani. Mindkettőjüket lekötötte valami. Billt a nyugodtság, hogy végre egyszer minden a tervei szerint alakult, Gittyt az aggodalom, hogy mi jön ez után… Gitty újra megborzongott, de most nem jólesően, hanem mert fázott. A fiú ezt is érezte, és újra feltette a szokásos kérdést, majd az igenlő választ hallva a kocsi felé kanyarította az útjukat. Hamar hazaértek, pedig ugyanolyan tempóban haladtak. Még is Gittynek úgy tetszett, mintha 2 perc lett volna az út, a fél óra helyett.

- Szerinted mikor jönnek??- kérdezte érdeklődve a raszta, miközben mindketten az ablakon átfigyelték a kocsibejárót, úgy, mint két kisgyerek. Úgy, mint régen, ha szüleik elmentek valahová, vagy hasonlók.

- Nem tudom…- válaszolt az utcát fürkészve Andreas, majd két fénypont közeledett a ház elé, majd az a két pont egyre csak nőtt, míg végül alá nem értek egy utcai lámpának, amely megvilágította a szürke BMW-t.

- Ott vannak!!- mutatott vigyorogva az autóbejáróra Tom.- Nyílik az ajtó, szerinted, megcsókolja a bejárati ajtóban??

- Szerintem nem!!

- Mennyibe??- nyújtotta a kezét.

- 5 rugó!!- ráztak kezet, majd figyelték a kapubejárót.

- Köszönöm ezt a csodás estét!!- fürkészte a fiú szemeit Gitty a bejárati ajtóban állva.

- Én is jól éreztem magam. Remélem lesz még alkalmunk ilyenre…- nézett várakozóan a lányra, majd miután látta, a lány boldog mosolyát, ő is megörült. Bátrabban indult meg a lány ajkai felé. Gitty behunyta a szemeit, próbált mindent kizárni a fejéből, és átadni magát az élvezetnek. Amikor érezte a fiú lehelletét közvetlen közelről, még is felpattantak a szemei, és elfordította a fejét, így a fiú ajkai célt tévesztettek, és a finom puszi a lány arcán lelte fel magát. Gitty szidta magát, hogyhogy lehet ilyen béna, Bill viszont nem csüggedt. Gondolt erre az eshetőségre is.

- Hát, akkor, szia!! Majd találkozunk!!- fordult meg, és indult el az autója felé. Gitty csak nézett utána, majd tudta, hogy meg fogja még bánni, amit utána tett, de nem érdekelte. Itt volt az alkalom.

- Bill!!- futott utána. A fiú megfordult, de már nem látott semmit, csak két ajkat érzett a száján. A csók végén a lány elpirulva vált le Billről, majd a földet kezdte el fürkészni. Nem tudott mit mondani, Bill viszont nem is akart. Nem akarta elrontani ezt a pillanatot, és akkor eleredt az eső, de őket nem zavarta, csak álltak, és immáron mosolyogva néztek egymás szemébe. De aztán nyílt az ajtó.

- Nem jöttök be??- dugta ki a fejét az ajtón Andreas.- Nem jó játék a megfázás!! Még a végén nekem kéne Gittyt ápolgatni!!

- Kösz bátyó, ez jól esett!!- vigyorgott Gitty.

- Öcsi, neked sem lenne jó egy megfázás!! Még van egy csomó koncert előttünk!!- dugta ki a fejét a raszta.

- Megyünk!!- válaszolt megadóan Bill, majd elindultak az ajtó felé.

- Na és, hogy telt az este??- kérdezte Tom, mikor már mind a kanapén ültek, egy-egy pohár meleg teával.

- Kellemesen!!- válaszolt Billre mosolyogva Gitty. Bill csak bólintott.

- Hát nektek??- kérdezett vissza Bill.

- Drágán!!- válaszolt Andreas.

- Ezt meg hogy érted??- nézett rá a lány és Bill értetlenkedve.

- Nyertem rajtatok 5 rugót, mert Andy azt mondta, nem mered majd megcsókolni Gittyt!!- válaszolta büszkén a raszta.

- Ti fogadtatok rajtunk??- kérdezte tettetett méreggel a Gitty-Bill páros. Majd már mind egymás hegyén-hátán feküdtek a földön. Ott, akkor nem számított, mi volt régen, csak az, hogy mi van most. Nem érdekelte őket, hogy ki híres, és ki tartozik a gyengébbik nemhez. Most csak az számított, hogy ők barátok, és legyenek akár 20 évesek, és már nem találkoztak legalább 5 éve… de ők akkor is barátok maradnak… örökre!!