Egy lány ül a sötét szobában. A hold fénye gyéren világít bele az éjszakába, de őt ez nem zavarja. Egy dalt dúdol. Szépen csendben, csak magának, még is jól hallhatóan. Énekel, majd felnéz az égre, annak énekel tovább. Aztán hirtelen felpattan, és kiordít az ablakon:

- Miért??- könnycseppek csillognak a szemében, de nem engedi el őket. Megtartja. Aztán tovább énekel, visszaül az ablak alá, és nem soká elhalkul a szöveg befejeztével.

- Ééés… ennyi!!- hirtelen felcsukódnak a villanyok, és mindenki tapsol.- Szuper voltál Caroline!!- de a lány nem figyel rá, csak egy valakit keres a csillogó, és büszke szemek között, majd megállapodik egy másik lányon, és kérdően néz rá. Az hirtelen elszomorodik, és megrázza a fejét. A lány nem mond semmit, csak megköszöni a dicséreteket, majd kiviharzik a szobából, be az öltözőjébe. Leül az egyik székbe, és elgondolkodik.

- Már megint ne jött el!! Pedig megígérte!!- mondta hangosan, csak magának. Aztán hirtelen kopogtattak az ajtaján.- Tessék!!- mondta kedvetlenül, majd neki kezdett a haja megigazításának, és a smink lemosásának.

- Szuper voltál!!- jön be az ajtón az előbbi lány. De a másik nem válaszol.- Na!! Flor, ne szomorkodj már!! Biztos más dolga volt!!- ült le egy székre.

- Persze, neki mindig mindenre van ideje, de a saját húgára sosincs!!- hagyta abba a smink lemosást, és a másik felé fordult.

- Tudod, hogy nekik is most van az album készítése!! És tudod milyen David…- próbálta vigasztalni kisebb-nagyobb sikerrel a Flort a lány.

- Tudom!! És örülök neki, hogy nem ő a managerem!!- fordult vissza levakarni a maradék sminket.

- Na, nekem mennem kell!! Majd beszélünk!! Szia!!- mondta a másik lány, és már csapódott is utána az öltöző ajtaja. Flor átöltözött, és ő is elindult haza. Út közben elkapta az eső. Nem igazán érdekelte. Nagyobb volt benne a szomorúság, mint hogy megijedjen egy kis esőtől. Az sem zavarta, hogy mire hazaért bőrig ázott. Otthon alig, hogy belépett az ajtón, már rúgta is le magáról a cipőjét, és bújt is a zuhany alá. A meleg víz felmelegítette. Felvette az alvásra szánt ruhadarabjait, és a késői időre tekintettel bújt is be az ágyba. Nem sokkal múlhatott el éjfél, amikor valaki megpuszilta a homlokát. Már ment is volna el, de Flor felébredt, és megfogta a kezét. A fiú leült az ágy mellé, és felkapcsolta az éjjeli lámpát.

- Miért nem jöttél el??- kérdezte a lány, pedig tudta a választ.

- Tudod, most készül az új album, és David nem engedett el. Pedig hidd el, sehol máshol nem lettem volna szívesebben, mint az első klipforgatásodon!!- simogatta a lány haját.

- Mindig meg tudod magyarázni!!- lökte el a kezét Flor, majd átfordult a másik oldalára. A fiú felállt, majd átült a másik oldalra. Az ablakon besütő gyenge holdvilág mindkettejük arcát megvilágította, mivel a fiú a hátát vetette neki az ágynak.

- Tudod… amióta te is, és én is híres lettem, megváltoztunk!! Nem is kicsit!! Te felnőttél, én pedig… megváltoztam. Már nem beszélünk annyit, nincs időm szinte semmire, a banda minden időmet felemészti… értsd meg, ez nekem sem könnyű, de ez a hírnév ára!!

- De Georg!! Én is híres vagyok, még is van időm a családomra!! Hetente egyszer felhívom anyuékat, pedig nekem is zsúfolt a napirendem!!- csúszott közelebb az ágy széléhez a lány.

- De ez nem ugyanaz!! Neked csak egy valakihez kell igazodnod!! Önmagadhoz!! Nekünk, a Th-ban 4 emberhez!!

- Persze!! De attól Tomnak még mindig marad ideje a csajokra, és Billnek is számokat írni, és gustav sem hanyagolja el a családját!! Csak te vagy ennyire elfoglalt!! Neked nem is vagyok annyira fontos!!- durcázott be Flor, persze nem komolyan. Georg hangtalanul állt fel, és a fülébe súgta Flornak:

- Következőleg ígérem, elmegyek jó??

- Megígéred??- nézett a lány bele, a fiú holdfényben csillogó szemeibe.

- Meg!!- adott még egy puszit Flor homlokára, és már ki is ment.

Ez óta az este óta, egy év telt el. Mindkettőjük egyre magasabbra lépked a siker létráján. Flor szólóban, Georg bandában. Elérkezett Flor második klipforgatása, és a bátyja lelkére kötötte, a dátumot, időpontot, és helyszínt. Georg megígérte, hogy elmegy. Kezdődött a forgatás. A lány még mielőtt elkezdődött szétnézett a nézőtéren. Nem látta ott bátyját, de bízott benne, hogy: ha egyszer megígérte, akkor itt lesz!! Elkezdődött a forgatás. Neki kezdett énekelni, majd hirtelen felnézett az égboltra, mert szabad ég alatt forgattak. A nap gyönyörűen sütött, pont, ahogy azt várták. Teljesen beleélte magát a zenébe, és csak énekelt, megfeledkezve a külvilágról. Nem érdekelte senki és semmi, csak énekelt. Aztán hirtelen elállt a zene. Nem értette mi történt. Nem így tervezték. Aztán hirtelen felcsendült egy bizonytalan hang, majd miután megtalálta a megfelelő hangot, biztosabban énekelt tovább. Lassan közeledett a lány felé. Flor vele együtt énekelte a dal általa is ismert részét, majd mikor befejezték, és a fiú elég közel ért hozzá, odarohant hozzá, és csak pár centivel előtte állt meg.

- Bill, miért csináltad ezt?? Hogy kerülsz ide?? És hol van Georg??- de amint meglátta a fiú bűnbánó arcát, rögtön elhallgatott.- Ne, ne mond hogy…- és sírva rohant el. Nem tudta hová, csak el. Rohant a világ elől, minél messzebb. Még hallotta, ahogy a nevét kiáltják, de ő csak rohant. Át árkon, bokron, mindenen. Még a kereszteződésekre sem figyelt, sem a dudáló autókra. Az emberek szidalmaira, semmire. Már nem érdekelte. A város közepén volt egy híd. Georgal mindig odamentek, és csak bámulták a vizet, ha valami bajuk volt. Eltervezték, ha meghalnak, a hamvaikat ebbe a tóba szórják. Ott állt a perem szélén, és figyelte a vizet, amely vígan fodrozódott, és reménykedett benne, hogy így egészben is befogadja őt. Felállt a peremre, és onnan figyelt tovább. A háta mögött megállt valaki.

- Flor, mit csinálsz??

- Véget vetek az életemnek, úgy, ahogy Georgé is véget ért!!- figyelte még mindig a vizet.

- Miket beszélsz?? Georg nem halt meg!!- erre Flor megszédült.

- Nem??- Flor hirtelen megfordult, hogy lássa Bill arcát, de kibillent az egyensúlyából, és elvesztette a lába alól a talajt. Még látta Bill kétségbe esett arcát, amint utána kap, de már nem éri el. Aztán csobbanás, és a jéghideg víz gyorsan járta át a testét. Kapálózott, és el is kapott valamit. Vagyis őt kapták el. Még érezte, ahogy kibukkan a feje a víz alól, és a meleg nyári levegő belecsap az arcába. Kinyitotta a szemét, és érezte, ahogy két ajak tapad a szájára, és levegőt kap. Amikor végre elengedték az ajkait, még annyit mondott mosolyogva a fiúnak:

- Ezért Georg meg fog ölni!!- de aztán minden elsötétült… örökre!!