itt állok, és várok. itt ebben a szállodában, és várok. hogy mire?? inkább kire. el sem hiszem, hogy ezt teszem. itt állok, és várom hogy kinyissák az ajtót, vagyis hogy kinyissa az ajtót németország leghíresebb rock bandájának a gitárosa, a nagy casanova név szerint Tom Kaulitz. az egyéjszakás kalandok nagy híve, és én vagyok az "aznapi". azt sem tudom miért csinálom. nem akarok egyéjszakás kaland lenni. nem!! de már nincs visszaút. kopogtam, és vártam. az ajtó nem nyílik. csalódottság, de egyben megnyugvás lett urrá rajtam. hát akkor indulhatunk is. vettem egy 90 fokos fordulatot, és indulnék elfelé, amikor kinyílik az ajtó. egy sapkás, bőpólos, kaján vigyorú sráccal találom szemben magam.
- hello cica!! örülök hogy eljöttél!!- szólalt meg. a szívem gyorsabban vert, majd megszólaltam.
- mint látod, itt vagyok!!- mosolyogtam rá.
- kerülj beljebb.- mondta, de nem állt arrébb az ajtóbol.
- oké, hogy kerüljek, de hogyan?? repüljek be??- próbáltam leplezni az izgatottságomat, és persze, a bizonytalanságomat. még mindig nem voltam benne biztos, hogy itt a helyem, de mát nincs vissza út.
- gyere beljebb!!- állt arébb, helyet hagyva nekem, hogy beljebb mehessek.
- köszönöm!!- majd illedelmesen besétáltam a szobába. tágas volt, talán túl tágas is. a függönyök elhúzva, gondolhattam volna. Tom becsukta az ajtót, majd jó alaposan végig mért hátulról is, mert a koncerten, már megcsodálta, felső testi adottságaimat. közelebb lépett hozzám, majd átfogta a derekam, és a nyakam kezdte el csókolgatni. beleremegtem minden egyes mozdulatába, de próbáltam leplezni ezeket egy magabiztos mosolyal. miután, már alaposan kiszívta a nyakamat, és a keze kellően végig járta minden egyes porcikámat, maga felé fordított, majd a szemembe nézett. közben keze újból útra kelt, és megállapodott a fenekemnél. csak néztünk egymás szemébe. látni lehetett a szemében a vágyat, hogy megdönthessen, és mint egy bika rámvethesse magát. az én szememből, szerintem tükröződött a bizonytalanság, mert nem csókolt meg röktön, de nem is kérdezte meg, hogy biztosan akarom e. csak magára gondolt. úgy voltvele, ha itt vagyok, akkor ne bizonytalankodjak. megcsókolt, de nem volt benne semmi érzelem. vissza csókoltam, majd elindultunk az ágy felé. megálltunk egy pillanatra, hogy le tudja tépkedni rólam a ruháimat. csodáltam, hogy a fölsöm egyben maradt. miután már majdnem teljesen lecsupaszított bedöntött az ágyba. nem hagyott irányítani, mindent úgy csinágy neki jó legyen. magáról is letépett mindent, majd rámvetette magát. vadul és erőszakosan. miután kellően kielégitette magát, felállt, és megindult a szétdobált ruháihoz. megtalálta a nadrágját, majd visszajött hozzám. én még mozdulatlanul feküdtem ott, és vártam. magam sem tudom mire. még fel sem fogtam mi történt.
- tessék, vedd el, és most menj el!!- nyomott a kezembe egy köteg pénzt, majd felállt, és bement a fürdőbe. ekkor tudatosult bennem, mi is történt. egy éjszaka volt nekem is és neki is. ő elfelejti, én sohasem. felkeltem, majd össze szedtem a ruháimat, felöltöztem, majd megfogtam a pénzt.  ránéztem majd könnybe lábadt a szemem.  tudtam hogy ez lesz, még is itt voltam. már nincs mit tenni, ami megtörtént megtörtént. valamely részem élvezte,  és dicsekedne vele, hogy meg volt nekitom kaulitz, de a másik részem nem. az undorodott az egésztől. eldobtam a pénzt, majd vettem egy mély levegőt és kimentem a szobából. kiléptem Tom Kaulitz életéből végérvényesen. csak egy voltam neki a sok közül. csak egy a sok közül, egyetlen egy.